Keisinger ház

Gyorsan rápillantasz a karpántodra és megnyugodva veszed észre, hogy reggel 7 van. Igazából nem késtél el semmivel, csak a macskáktól kellene valahogyan megszabadulnod. A tányérod persze nem kecsegtet semmi jóval, az állatok ugyanis mindent megettek, amit ott hagytál, leszámítva a kenyeret, de még arról is lenyalogatták a zsiradék utolsó maradékát is. Mivel se laborpatkányokat, se egereket nem tartasz, nem marad más, mint a manuális eltávolítás... Hangosan elkáromkodod magad és amikor fölülsz egy macska a bal karodról hull le, a másik meg a hónod alól esik ki. Amelyik a mellkasodon foglalt helyet az meg szépen megfutamodik.

-"K**va anyátokat! "nyitod ki az ajtót és a grabancánál fogva kihajítod az els? macskát. "TAKARODJATOK INNEN!" kezdesz heves kjapálózásba, mire az egész tömeg riadt fújásba és nyávogásba kezd és mindegyik arra fut amerre lát. Ebben a káoszban kapálózol, illetve próbálod az egyensúlyod tartani a kavargó tömeggel szemben. A probléma csak az, hogy ha egy macskát az ajtó felé terelsz, tizenöt másik fut ellentétes irányba és amikor már majdnem kiér az áldozatod, az is ellentétes irányba fordul és átfut a lábad között. Ezzel persze semmi gond nem volna még, de a következ? pillanatban Otto néz be hozzád egy legalább literes bögrényi kávéval a kezében. Körülbelül csészealj méret?re kerekednek a szemei, a pofazacskói meg olyan gyorsan fúvódnak fel, mint egy gömbhal. Egy másodperccel kés?bb meg kávét fröcskölve röhögi el magát az ajtód el?tt, ami a benti z?rzavart csak még tovább növeli.

-"Meeeensch! Ich mache mir in die Hosen!" ["Ember! Menten behugyozok!"] csapkodja a térdét, miközben te a macskákkal hadakozol, de amekkora balszerencséd van, még a legnagyobb is nagyságrendekkel fürgébb nálad és sokkal nagyobbakat ugrik, mint amekkorákat te vet?dni tudsz. Szerencsére mire Otto megfulladna, végre a macskák is megtalálják azt a résnyire nyitott ablakot, amin az éjszaka folyamán besündörögtek és amit még te hagyhattál valamikor nyitva a szell?zés végett, most viszont a nagynyomású "macskasugár" hatására totálisan kivágódik az ablak és csak úgy tódulnak kifelé rajta fújva-nyávogva a megvadult dögök. Az ajtódban meg Otto dülöngél félfától félfáig bíborlila fejjel, fuldokolva a röhögést?l még vagy negyed óráig, mire a gatyájába nyúl és iszonyatos sebességgel, de annál kevesebb koordinációval, jobb kézzel a slagot zárva tartva elrongyol a legközelebbi fürd?szoba irányába. Pár másodperccel kés?bb hangosat durran az ajtó, ? meg hangosan hahotázik odabenn, te meg csak állsz a csatatérre emlékeztet? szoba kell?s közepén, macskák által ronggyá tépett nadrágban.

-"Ist alles in..." néz be kíváncsian Erika is az ajtódon, de eláll a szava a rombolás láttán, amit az állatok hátrahagytak maguk után "...Ordnung?" fejezi be a kérdést, de az arcából látod, hogy teljesen meg van döbbenve. Valószín?leg hihetetlennek találja, hogy ilyen rövid id? alatt ekkora pusztítást egymagad végezz. Ekkor durran egyet a retyóajtó, amin heherészve jön ki Otto, de amint meglátja Erikát az ajtódban, visítva kezd el röhögni, még el is d?l a padlón és azt veri fetrengés meg röhögés közben.

-"Ööööö... Morgen'! Öh... Was ist hier passiert?" [Izé... 'Reggelt! öööö izé... Mi történt itt?] kérdezi végre Erika amint szóhoz jut.

-"Macskák?" néz megillet?dve Erika, de Ottonak ennyi is elég. Már épp abba hagyta volna a röhögést amikor meghallja és fölnyüszít, majd hangos röhögésbe kezd.
-"Katzen! Ka-ha-ha-ha-haaaaaaatzen!" [Macskák!] magyarázza hahotázva, könnyezve Otto, ? ugyanis látta a reggeli produkciódat, amikor utánavet?dsz a maine coonnak és el?tted szétválik a tömeg, te meg egy nagyot nyekkensz a padlón, amikor hasmánt elterülsz, mint egy béka.
-"Otto! Sei, bleib schon stad!" [Otto! Nyughass már!] szól rá Erika, de nem hibáztatod a srácot, ahogy csendesen, könnyezve rázkódik az ajtó el?tt. Gyakorlatilag ezer karmolástól centis csíkokra szakadt nadrágban állsz a földúlt szoba közepén.
-"Tschuldigung!" [Bocs!] nyögi ki Otto, de megint kirobban bel?le a röhögés "Meeensch! Das ist zu viel! Ich kann halte es nicht mehr aus!" ["Ember! Ez túl sok! Nem bírom tovább!"] "Azumi!" dülöngél el a konyhába vezet? lépcs? felé.
-"Bocs, látod, hogy hülye..." menteget?zik Erika. "Szerintem is jobb, hogyha lemegyünk, ha már Azumi is ott van. Lehet vele kellene beszélni macskaügyben. Ha gondolod, utána segítek rendet rakni." ajánlja föl.

Gyorsan végigméred a szobát, és elszörnyülködsz a látottakon. Természetesen az állatok menekülés közben mindent fölborogattak, egy-két a szobával járó apróság [könyvtámasz, stb] még el is tört, ráadásul mindent jó félcentis rétegben borít be a macskasz?r az "illatokról" nem is beszélve. A macska ugyan nem rondít a saját fészkébe, de a környékét er?teljesen meg szokta jelölni.

-"A hogyan az nem kérdés," mutat a nyitott ablakra Erika, "a miért viszont annál inkább. Ötletem sincs, hogy mi a fenét kereshetett a közeledben ennyi."

-"A kávé el?tt azért öltözz át, jó?" pillant jelent?ségteljesen a nadrágodra Erika. "Itt kinn megvárlak." csukja be az ajtót, hogy nyugodtan át tudj öltözni. El is indulsz és amikor kinyitod a ruhásszekrényed, valami fekete ugrik a képedbe, te meg majdnem hanyatt vágódsz, ahogy hátrah?kölsz. Azt hitted egy alien ugrott a képedbe, de szerencsére csak egy macska. Egy közepes méret? fekete macska, ami nyávog egyet, majd ráér?sen kimászik az ablakodon. Biztos ? lehet a kapitány, fut át a fejeden, mert ugye a kapitány hagyja el utoljára a süllyed? hajót.

Szerencsére a terminál az csak terminál, kifinomult eszköz, de nem ért akkora balszerencse, hogy azt is összetörjék, csak fölborogaqttak amit értek, szóval szép kis munka lesz. Lesöpröd a fekete sz?rpamacsokat a pólóidról és gyorsan fölveszel valami [macska által vasalt, el?melegített] szerinted szalonképesnek tartott öltözetet, de igazából pizsamában is lemehetnél, ha nem szaggatták volna meg a megriasztott állatok.

A konyhában ha jól veszed észre, már elég derült a hangulat, legalábbis Otto részér?l. Kathy inkább csodálkozva hallgatja az eseményeket Otto röhögést?l megszaggatott el?adásában, Azumi meg csak mosolyog egy csésze g?zölg?, zöldes trutymó el?tt, ami leginkább zöldborsó krémlevesre emlékeztet.

-"Ohayo gozaimasu, Travis san!" kíván jó reggelt, amikor leértek Erikával. [Természetesen formálisan, hisz egy jó modorú lánynak így illik egy fiút köszöntenie, míg neked az "Ohayo!" is tökéletesen elég.]
-"Nem értelek..." csóválja meg a fejét Azumi. "Semmi okod bántani szegény macskákat, f?leg, hogy igazából semmi kárt nem okoztak, addig amíg halálra nem rémítetted ?ket. Biztos te is fejvesztve szaladgálnál, ha egy hússzor akkora valami, mint te, elviselhetetlenül hangosan rád üvölt és egyébként is, te hagytad nyitva az ablakod. A macskák társas lények. Ezek meg akárhányan is voltak, befogadtak téged a családjukba. A macska akkor szokott dörgöl?zni, hogy mindketten átvegyétek egymás illatát. Inkább köszönted volna meg nekik, hogy nem hagytak megfázni ezen a h?vös éjszakán! De legalább mostmár tudom, hogy ki vitte el szegény Mei-t egy egy éjszakás kalandra..." erre Ottoból megint kirobban a röhögés.